A Ludasi-tó élete évezredekre nyúlik vissza. Az ember ősidők óta függött tőle, mint első szomszédja, használója és társa jóban-rosszban.

A környező települések lakóinak számára a tó időtlen idők óta javak forrását, megmaradásuk feltételét jelenti, szokásokkal és érzelmekkel kötődtek hozzá. A szélesebb régió számos lakója

 számára bír jelentőséggel a származás, a rokoni kapcsolatok és a kulturális hagyományok révén. A Kőrös-patak révén kapcsolatba hoz bennünket a szomszédos Magyar Köztársasággal, a vízfolyás

irányában pedig a Tiszával, s azon túl a Dunával, és mindazzal ami hozzájuk tartozik. Ha követjük a Ludason átvonuló költöző madarakat, akkor felfedezhetjük, hogy azok Európa legészakibb részéből jönnek, egészen mélyen Afrika szivéig vonulnak, egyesek még az ázsiai kontinensre is eljutnak. Ez azt a gondolatot ébreszti bennünk, hogy a Ludasi-tónak a régióban betöltött szerepén túl transzkontinentális jelentősége van.

A tó mai állapota megköveteli tőlünk, hogy fáradozzunk megmentésén. Reményre az ad okot, hogy azok az elemek, amelyekből a tó természeti adottságai fakadnak még megújíthatók, s ismeretesek

előttünk a módszerek, amelyekkel kiküszöbölhetjük az ember okozta károkat.

A tó használati értéke bölcs felhasználással és figyelmes fejlesztési módszerekkel fenntartható és gyarapítható. Éppen ebben rejlik a tó jövőjébe vetett hitünk.

A tó fennmaradásának reménye  arra  is alapozható, hogy  állami  szinten megfelelő  igyekezet tapasztalható az ehhez hasonló természeti javak védelmi stratégiájának  kidolgozásara. Így létrejöhet az a  modell, amely szem előtt tartja a fennálló lehetőségeket, és ezek fontossági sorrendjét.

Tevékenységével a kezelő vállalat is táplálja a reményt, mindennapos munkájával ápolja a rezervátumot, lehetőségeihez és ismereteihez mérten. Ennek érdekében kitartóan készíti azokat a projektumokat, amelyek a rezervátum védelmét és fejlesztését szolgálják, annak reményében, hogy ezek megértésre találnak azok körében is, akik a döntéseket hozzák. .

A LUDASI TÓ KELETKEZÉSE

A Ludasi-tó közvetlen és távolabbi környezetének földtani szerkezete meglehetősen egyszerű: a tótól északra a Szabadka –Horgos –homokpuszta húzódik, míg délkeleti irányba haladva Bácskai- löszthátságot találjuk. 

Annak ellenére, hogy a Ludasi-tó környéke viszonylag egyszerű geológiai összetételű, a keletkezése minden bizonnyal összetett folyamat lehetett, amiről meglehetősen ellentétes vélemények alakultak ki. Egyes korábbi feltevések  arra utalnak, hogy a Ludasi-tó és közvetlen környezete folyami eredetű, vagyis a Tisza és a Duna egykori egykori medrének maradványa. Bukurov (1983) nem egyezik a feltevéssel, mert mint írja , a Ludasi-tó a tenger szintjéhez viszonyítva 20 méterrel magasabban fekszik, mint az említett folyók, a szél pedig gyorsan feltöltötte volna egy feltételezett folyómeder vagy holtág maradványát, és nyoma sem lenne tónak.

A további kutatások  a tó eolikus (szél okozta)származásának feltételezését támasztották alá. A homokpuszta magyarországi részén,  a Ludasi –tótól északra végzett mélységi fúrásokkal sikerült feltárni egy kb. 100 méter vastag, szél által felhalmozott hordalék réteget, míg a folyami üledékek mélyebb rétegekben fekszenek. Ez az állapot felveti annak a lehetőségét, hogy a dilúvium végén intenzív homok  és löszlerakódások keletkeztek, amelyek teljes egészében beborítottá  Duna –Tisza közét. A felszín hullámos volt, számos különféle méretű és alakú mélyedéssel. Azokon a helyeken, ahol a nagyobb mélység  miatt a víz hosszabb ideig megmaradt, a leülepedett lösz és homok agyagos képződményeket hozott létre amelyek tömörségük és vízzáró tulajdonságuk miatt még inkább kihatottak a meder süllyedésére. A tavon kivül lerakodott eolikus képződmények és a vízzel telt medencék aljának további süllyedésre. A tavon kívül lerakódott eolikus képződmények és a vízzel telt medencék aljának további süllyedése még kifejezettebbé  tette a szintkülönbségeket, és ezzel stabil vízmegtartó medencék keletkezetek. A Ludasi-tó a halmok és a lösz találkozási vonalán keletkezett, úgy hogy az északi mocsaras rész a homokhoz tartozik, míg maga a tó a löszhátság része.

Az említett elméletek mellett a tó keletkezéséről egyéb, a Ludasi- és a Palicsi-tónak a Vértó és a Sóstó révén egykor fennálló kapcsolatára alapozó feltételezések is napvilágot láttak. A dilúvium kezdetén ezen a területen változó  mélységű, nagy kiterjedésű, összefüggő tó lehetett. Feltételezhető, hogy a  legmélyebb részek éppen a mai tómedrek voltak. A tavak parti, sekélyebb részei mocsári növényzet borította. Másrészt a tó lefolyásai a Tisza felé vitték az eolikus eredetű anyagokat, befolyásolva ezzel a löszhátság és a homokpuszta kialakulásának a folyamatát. A későbbi száraz periódusban a szél hordalékkal töltötte fel a sekélyebb tórészeket, gátat keletkeztek, amelyek azután fokozatosan több kisebb tóra szabdalták az eredeti víz testet, melyekből idővel csak kettő,  a Ludasi- és a Palicsi-tó maradt meg.

A TÓ JELLEMZŐI

A Ludasi-tó felülete és part vonala a vízállástól függően változik. A kataszteri adatok alapján a tó felszíne 328,5 hektárt tesz ki. A tó egy sekély mélyedésben helyezkedik el észak-déli irányultsággal 4,5 km hosszúságban. Az északi rész 2000 m, míg déli 200-300 m széles. A part vonal kevéssé tagolt. Az alacsony északi partszakasz elmocsarasodott, míg a löszhátság felöl partvonal magasabban fekszik. A keleti oldal egyes szakaszai akár 5-6 méterrel is a víz szintje fölé magosodnak. A Ludasi-tóba három  helyen folyik be a víz, s egy kifolyása van.

ÉGHAJLAT

A terület éghajlata mérsékelt-kontinetális szemihumid ( féli nedves) és szemiarid 8( félig száraz)jellegű. A levegő évi középhőmérséklete 10,7˚C, ami a mérsékelt égövi éghajlatnak felel meg. A levegő januári és a júliusi középhőmérséklete közötti különbség 22,9 ˚C, ami kontinentálisabb jellegre utal. Ezt az éghajlatot olykor szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet jellemzi. A legmelegebb nyarak alkalmával lehet akár 40 ˚C is, a legalacsonyabb hőmérséklet pedig elérheti a -26 ˚C-OT. A fagyos napok száma 160. Az első fagyok október végén köszöntenek be, és április elejéig tartanak. A hőmérséklet –ingadozások kihatnak a tó vizének  hőmérsékletére is. Télen a víz három hónapra is befagyhat, nyáron akár 30˚C-ra is felmelegedhet.

SOKSZÍNŰ NÖVÉNYZET

Szerbiában botanikai szempontból a Ludasi-tó az egyetlen viszonylag még megőrzött állapotban lévő pusztai tó. A térségben maga a tó képezi  a természetes ökológiai rendszerek alapját, amelyben a mocsár vegetáció dominál. Leginkább a víz szintjétől számított 5-6 m magas, meredek lejtők és löszfalak alkotta “magas keleti part” nyomja rá bélyegét a tájra. Hasonló partvonal nincs egyetlen eolikus eredetű tavunknak sem, ezért a terület növényzete kivételes jelentőségű.

A LUDASI-TÓ HALAIRÓL

A Ludasi-tó mellett élő ember már a kőkorszakban is foglalkozott halászattal, és a “Rétpart” mai lakosságának élete továbbra is kötődik a tóhoz és annak élővilágához.  A Ludasi rétben, ahogyan a helybeliek nevezik a tavat, különösen nagy jelentősége volt a  kárásznak (sárgakárásznak),  amelynek ízletes húsa messzeföldön ismert és megbecsült volt, olyannyira, hogy a nagyobb példányok eljutottak  a budai és  bécsi királyi udvarba is.  Napjainkra a megromlott életfeltételek miatt ennek a fajnak az állománya megritkult. A hajdani Ludasi-rét jellegzetes hala volt a réti csík is, amely alkalmazkodni tudott a síksági tavakra jellemző évszakonként eltérő szélsőséges hőmérséklet- és vízszint ingadozásokhoz. A hatvanas évekig tömegesen  fordult elő  a sekély, elmocsarasodott tórészekben.